A politikus, aki nevén nevezte a hidegháborút
A vasfüggöny kifejezés napjainkban nem szorul magyarázatra, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egy Kelet- és Nyugat-Európát elválasztó vonal volt, amit fegyveres katonák őriztek. Az elszeparálás egy szovjet érdek volt, elvégre másképpen nem lehetett volna megoldani a keleti blokk lakosainak röghöz kötését, nyugatra menekülésük megakadályozását. A propaganda szerint a törtető Nyugat elleni felkészülést szolgálta ki, és mint védvonal mentette meg az államszocialista országokat a romlástól és a feslettségtől. A valóságban azonban a kettétört Európát és a feszültséget szimbolizálta.
Winston Churchill nem csupán egy államférfi, hanem egy korszak szónoka is volt. Az agresszorok elleni fellépés és felszólalás a második világháború előtt vált a védjegyévé, amikor is a Hitler jelentette veszélyre hívta fel a figyelmet, hozzáteszem, hogy elsőként, a közgondolkodással szemben. Bár a világégés során Hitler ellen kedvezően nyilatkozott az ördögről, Sztálinról, 1945 után korábbi szövetségese előrenyomulásától tartva hirdetett új doktrínát. Churchill és Sztálin viszonya a békekötés előtt sem bizonyult rózsásnak – sőt egyre több nézeteltérés támadt közöttük -, mégsem adódott lehetőség az affér kimutatására, nyilvánosság elé hurcolása. Tegyük hozzá, hogy egyrészt szerepet játszott az amerikai fél is, hiszen Roosevelt nem konfrontálódott Sztálinnal, másrészt a britek nagyhatalmi pozíciója megrendült, majd a békekonferenciák után végleg leáldozott. Mintegy súlyosbította a felállást Churchill „bukása” is, hiszen mandátumának lejárta után nem választották meg újra a szigetország miniszterelnökének, így tehát hatalmi státusz hiányában szűkült a mozgástere.
A történtek ellenére Churchill egy veteránnak számított, mint aki a nemzetiszocialisták térnyerése idején is kitartott eszméi; a liberális demokrácia és a szabadság mellett. Előrelátása 1945 után is beigazolódott. Churchill úgy vélte, hogy a szovjetesítés nem áll meg a fizikai határoknál, hanem tovább terjesztik, mintegy exportálva a bolsevik berendezkedést más országokba is. A jelenségről a görög szabadságharc, a nyugat-európai kommunista pártok szervezkedési tanúskodtak, mindemellett Sztálin sem titkolta koncepcióját, elvégre számtalanszor nevezte meg ellenségeiként a „imperialista” nagyhatalmakat (britek, amerikaiak).
Churchillnek kedvezett Truman, amerikai elnök elképzelése, miszerint csapatokat hagy Európában, demonstrálva a Moszkva elleni fellépést. Az elnök a szolid küzdelem meghirdetése céljából meghívta Churchillt a missouri Fultonba, ahol egy beszédre adott lehetőséget az egykori brit miniszterelnöknek. Végül a fultoni beszéd több lett egy egyszerű kinyilatkoztatásnál. Churchill a következő szavakkal írta le a nyomasztó körülményeket: „A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai – Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakossága a szovjet szférában fekszik, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének.” Ezzel megszületett a vasfüggöny definíciója, hiszen nem csupán egy határ ereszkedett le, hanem az elnyomás, a kétpólusú berendezkedés és a megfagyott világrend jelképe is.
Churchill részletesen ismertette a közép-kelet-európai országok alávetésének szisztematikus módját is: „A kommunista pártokat, amelyek ezekben a kelet-európai államokban igen kicsik voltak, hatalomra emelték, amely hatalom meghaladja a pártok létszámát, és ezek a pártok most mindenütt arra törekszenek, hogy megszerezzék a totális ellenőrzést.” Majd kitért az ideológiák határokat átívelő veszélyeire: „De Oroszország határaitól távol, a világ számos országában kommunista ötödik hadoszlopok létesültek, és a kommunista központból kapott utasításoknak mindenben engedelmeskedve, tökéletes egységben működnek. „
A beszéd mintegy megelőzte, sőt ösztönözte a Truman-doktrínát (1947. március 12.), amely segítséget nyújtott Európa stabilizálásában, illetve támogatta a kommunizmus terjeszkedése elleni felkészülést. Churchill e szavakkal hívta fel a figyelmet e lépés szükségességére: „Visszautasítom azt a gondolatot, hogy elkerülhetetlen az újabb háború; sőt hogy az már a küszöbön állna. Meggyőződésem, hogy sorsunk továbbra is a saját kezünkben van, és hatalmunkban áll, hogy megmentsük a jövőnket, ezért kötelességemnek érzem, hogy most, amikor okom és alkalmam is van rá, mindezt elmondjam. Nem hiszem, hogy Szovjet-Oroszország háborúra vágyik. Ők a háború gyümölcseire, valamint hatalmuk és tanaik végtelen kiterjesztésére vágynak. Nekünk azonban ma a háború végleges elhárításán kell gondolkodnunk, amíg nem késő, és azon, hogy amilyen gyorsan, csak lehet, megteremtsük a szabadság és a demokrácia feltételeit minden országban. Ha becsukjuk a szemünket, attól még nem múlasztja el a nehézségek és a veszélyek: Nem múlnak el attól sem, tétlenül várjuk, hogy mi történik; és nem múlasztja el őket a megalkuvás politikája sem. Rendezésre van szükség, és minél tovább halogatjuk, annál nehezebb dolgunk lesz, és a veszélyek is csak súlyosbodni fognak.”
A Churchillre jellemző dacnak köszönhetően a liberális demokrácia nem csupán tovább tudott élni, hanem meghatározta Európát, sőt megalapozta az Európai Unió létrejöttét is. Churchill számtalanszor bebizonyította, hogy nélküle nem biztos, hogy létezne a mai értelembe vett nyugati életmód, illetve liberális demokrácia.
Forrás
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1946-marcius-5-churchill-fultoni-beszede
https://helsinki.hu/esemeny/marcius_5_churchill_fultoni_beszede_a_vasfuggony_leereszkedeserol_171/
https://ujkor.hu/content/churchill-fultoni-beszede-elozmenyek-es-utohatasok
https://okm.gov.hu/letolt/retorika/ab/szoveg/szov/chur.htm