Az egységes közlekedés felé
Az Európai Unió közlekedéspolitikája 2001-ben vált először szisztematikussá, amikor egy átfogó programterv került a nyilvánosság elé. Az első Fehér Könyv (2001. szeptember 12.) Európai közlekedéspolitika 2010-ig: itt az idő dönteni” címet viselte, ami már egy utalás a koncepció egy évtizedre kiterjedő hatályára, illetve a közösség igényére is, ami határozottan az ezredfordulóra ért meg. A dokumentum a közúti közlekedésen kívül a légi, a vízi, a vasúti és a csővezetékes szállításra is kitért, majd tovább részletezve a témát foglalkozott a szabályozott versennyel, a közúti minőségfejlesztéssel, a vasút reformálásával, a légi közlekedés teljesítményének növelésével, a különböző szállítási módok összekapcsolásával, a financiális ügyekkel, a városi infrastruktúrával, a közösségi hálózat kiépítésével. Mindemellett a tervezet a biztonságot is előtérbe helyezte, ügyelve a halálozások számának redukciójára, a közlekedés okozta sérülések minimalizálására.
2010-től – a világ változásához igazodva – új irányelveket emeltek ki. A korábbi szempontok mellett lényegessé vált a környezetvédelem, az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése, a multimodális közlekedés, a technikai megújulás, illetve az olyan kisebb területek is, mint a képzés, az oktatás, az infrastruktúra és a jármű-technológia. Ezen szükségességekre reagált a 2011. március 28-án publikált Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” megnevezésű Fehér Könyv. Az új kiadás a polgárok védelmében járt el, amikor kitűzte 2050-re a közúti baleseti halálozás lenullázását. Az emberéletek fontosságát kihangsúlyozva négy aspektusból közelítették meg a helyes módozatok ütemezését.
Egyrészt a közútbiztonsági technológiákat foglalták össze, köztük a járművezetőt segítő eszközöket, a sebességkorlátozók és a biztonsági öv használatára figyelmeztető jeleket, az eSegélyhívó és kooperatív rendszereket, illetve a műszaki vizsgáztatás javítását. Úgy vélték, hogy ezek a lépések szorosabbá tehetik a fejlesztések és a járművek közötti kapcsolódást. Másodrészt szorgalmazták a közlekedési balesetekre és a veszélyhelyzeti szolgálatokra vonatkozó stratégiák kidolgozását. Harmadrészt különös figyelmet fordítottak a képzésre és az oktatásra, az utasok és a járműveket használók felvilágosítására, a biztonsági eszközök népszerűsítésére. Végül – negyedik pontként – a veszélyeztetett használók helyzete is relevanciát kapott, legyen szó gyalogosokról, kerékpárosokról, motorkerékpárosokról, elvégre sokkal kiszolgáltatottabbak az autóval vagy a más egyéb járművel rendelkezőknél.
A második Fehér Könyv a jövőre gondolva igyekezett egy egységes szerkezetet kialakítani, ami nem pusztán a tagállamok önkéntes és lokális igazgatását jelentette, hanem a közösségi közlekedés létrehozását, majd kiterjesztését. Az Uniós közlekedéspolitika második évtizede előkészítette jelenkorunk következő középtávú koncepcióját. Az Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” hatályát vesztette, viszont jelentőségét a 2020-ban kezdődő fázisra való hatása támasztja alá.
Forrás:
https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0144:FIN:hu:PDF
https://kozlekedesbiztonsag.kti.hu/az-europai-unio-hatalyos-kozlekedespolitikai-strategiaja/
https://vgi.krtk.hu/~tfleisch/PDF/pdf11/eutuk_KOZFEN-FEHER.pdf
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52011DC0144