Altiero Spinelli az Európai Unió alapítójaként és tervezőjeként vállalt szerepet a kontinens közéletében. A Mussolini-korszak elszenvedőjeként érett meg benne az egységes Európa víziója, az államok alkotta egység képe, amelyről a legterheltebb időszakokban sem mondott le. Kitartása és hitelessége a huszadik század második felére értelmet nyert, sőt nem csupán ötletgazdaként, hanem az események alakítójaként is jeleskedett. Nagy terve meghatározta a Közösség működését, mint követendő példa nemzedékeket inspirált, sőt hatása jelenkorunkban is érezhető.
Az olasz politikus és államférfi 1907-ben született egy római család sarjaként. Szülei az olasz kommunista párt aktív tagjai voltak, így tehát Altiero ideje korán megismerte a kor baloldali eszméit. Már fiatalkorában (1926-ban) szembekerült a fasisztákkal, sőt szerepvállalásáért a rezsim 16 év és 8 hónap börtönbüntetésre kötelezte őt, amiből végül 10 évet töltött le. A börtönben képezte magát, új nézeteket ismert meg, köztük a nemzetek feletti integráció szükségességét, amelynek végül képviselője is lett. Univerzalizmusa régi ideológiájával sem fért össze, sőt kritikával illette a kommunista párt egynéhány álláspontját, ami végül kiábrándultsághoz és arculatváltoztatáshoz vezetett. Ventotene szigeti raboskodása idején kristályosodott ki föderalizmusa, egyre inkább a páneurópai mozgalom ügyét támogatta, amelytől a nacionalizmusok pusztító hatásának megakadályozását várta. (Mindez hatalmas tabunak számított Olaszországban.) Miután megismerte a legjelentősebb föderalista elődök munkáit, és egy újfajta műveltségre tett szert, fogolytársaival együtt megfogalmazta a föderalista Európát kihangsúlyozó Ventotenei kiáltványt. A politikai foglyok az európai alkotmány létrejöttét szorgalmazták, illetve a közös érdek szerinti működést pártolták a nemzeti széttagoltság helyett.
1943-ben – szabadulása után – létrehozta az Európai Föderalista Mozgalmat, amelynek keretei között hirdette innovatív programjait. A 40-es és 50-es években tovább próbálkozott, már nem csak mozgalmi, hanem politikai berkeken belül is. Például elégtelennek tartotta az európai integráció eléréséhez az Európai Tanácsban a teljes nemzeti szuverenitást támogató kormányközi részvételt, és hogy még szorosabb összefogást idézzen elő, meggyőzte Alcide de Gaspari olasz miniszterelnököt az Európai Védelmi Közösség megszervezésnek relevanciájáról. Spinelli az 1960-as években kormánytanácsadói és kutatói posztot töltött be, létrehozta a római Külügyi Intézetet, majd 1970-1976 között az Európai Bizottság tagjaként működött közre. 1979-ben európai mandátumban részesült, amelynek köszönhetően hivatalos úton közölhette észrevételeit. 1980-tól a Crocodile Club csoport élén egy új, Európai Unióról szóló szerződés manifesztálását kérte, amivel tovább nyomatékosította föderalista nézeteit.
Ugyan évek múlva, de 1984-ben az Európai Parlament elfogadta a Spinelli-tervet, ami elsősorban egy közösségi siker volt, hiszen a nemzetek parlamentjei elutasították a koncepciót. Később az 1986-os Egységes Európai Okmányt és az 1992-es Maastrichti Szerződést alapozta meg, illetve a tervezet Francois Mitterand francia elnök elismerését is elnyerte. Spinelli az egységes piacot preferálta, illetve az európai integráció elmélyítésétől remélte a nagy egység létrejöttét. A közös Európát dédelgető államférfinek nem minden ötlete valósult meg, azonban kétségtelen, hogy egy korszakot határozott meg. Nevét az Európai Parlament brüsszeli főépülete viseli, valamint e tárgyi emléken kívül szellemiségéről az Európai Unió létezése tanúskodik. Jelentősége 2026-ban, halálának (1986.május 23.) 40. évfordulóján sem évült el.
Források
https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2016/589781/EPRS_BRI(2016)589781_HU.pdf
https://european-union.europa.eu/system/files/2021-07/eu-pioneers-altiero-spinelli_hu.pdf
https://federalists.eu/federalist-library/altiero-spinelli/
https://mondediplo.com/outsidein/altiero-spinelli-and-his-european-dream