Hulladékgazdálkodás az Európai Unióban
Az Európai Unió elősegíti a hulladékképződés megelőzését, a fogyasztók tájékoztatása útján ösztönzi az újrafeldolgozást, támogatja a kutatást és az új környezetbarát termékek fejlesztését, valamint elősegíti azt, hogy a termékek és szolgáltatások előállítása minél kevesebb természeti erőforrást vegyen igénybe. Célja véget vetni annak a folyamatnak, hogy a hulladék mennyisége a gazdasági fejlődéssel arányosan nő.
Az Európai Unió azt a konkrét célt tűzte ki, hogy 2010-re 20%-kal, 2050-re pedig 50%-kal csökkenti a végső hulladék mennyiségét 2000-hez képest. Ennek elérése érdekében olyan stratégiát dolgozott ki, amelynek fő céljai a következők:
- a hulladékképződés megelőzése;
- a hulladékok hasznosítása újrahasznosítás, újrafeldolgozás és energiatermelés útján;
- a hulladékfeldolgozás feltételeinek javítása;
- a hulladékszállítás szabályozása.
Az Európai Unió e téren a következő négy alapelv szerint cselekszik:
A megelőzés elve: a hulladékok keletkezésének visszaszorítása, az ipar ösztönzése arra, hogy kevesebb hulladékkal járó terméket gyártson, valamint a vásárlók bátorítása, hogy ilyen termékeket vásároljanak. Ennek az elvnek az alapján dolgozza ki az EU az európai hulladék-újrafeldolgozási stratégiát is.
„A szennyező fizet” elve: a szennyezéssel kapcsolatos költségek a szennyezésért felelős személyt vagy szervezetet terhelik. A veszélyes anyagokat ezért azonosítani kell, azok előállítóját pedig kötelezni kell a hulladék összegyűjtésére, kezelésére és újrafeldolgozására.
Az elővigyázatosság elve: amennyiben valamilyen kockázat lehetősége felmerül, meg kell kísérelni ennek elhárítását.
A közelség elve: a hulladékkal a forrásához legközelebb kell foglalkozni.
Az Európai Unió ösztönzi a hatékonyabb hulladékkezelést, és arra bátorítja a fogyasztókat, hogy döntéseikkel védjék a környezetet. A termelők és a fogyasztók döntéseire az Unió az alábbiak segítségével kíván hatni:
- ökocímkék használata;
- veszélyes anyagok helyettesítése;
- környezetbarát termékek tervezése;
- a termékek életciklusának meghatározása;
- tiszta technológiák kifejlesztése;
- tájékoztató kiadványok;
- figyelemfelkeltő kampányok;
- iránymutatások;
- szabályozás és adóztatás.
Az Európai Unió számos irányelvet fogadott el a hulladékokkal kapcsolatban:
- A legkorábbi az 1975-ben elfogadott, hulladékról szóló keretirányelv , amely arra kötelezte a tagállamokat, hogy ösztönözzék a hulladékok keletkezésének megelőzését és a hulladékok környezetbarát módszerekkel történő ártalmatlanítását.
- Az 1991-ben elfogadott, veszélyes hulladékokról szóló irányelv a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó szabályokat állapította meg.
- 1992-ben az Európai Unió bevezette az ökocímkét. A címke jelzi a fogyasztók számára, melyek azok a „zöldtermékek”, amelyek kielégítik a környezetbarát cikkekre vonatkozó követelményeket.
- Az 1994-ben elfogadott, csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv a csomagolási hulladékok újrahasznosítására és újrafeldolgozására állapított meg célértékeket. Ez Európa-szerte a szelektív hulladékgyűjtés elterjedéséhez vezetett. A 2008‑ra kitűzött cél a csomagolási hulladékok 55–80%‑ának újrafeldolgozása és legalább 60%‑ának újrahasznosítása.
- Ami a hulladékképződés megelőzését illeti, az Európai Unió számos döntést hozott a mérgező hulladékok korlátozásáról. Ennek köszönhetően visszaszorulóban van például a nehézfémek használata az akkumulátorokban.
- Az Európai Unió célul tűzte ki a rendkívül mérgező dioxinok használatának 90%-kal történő csökkentését 1985 és 2000 között. Egy 2005-ben hatályba lépett irányelv korlátozza a hulladékégetés során kibocsátható dioxin mennyiségét.
- 2007-től kötelezővé vált a hulladéklerakók által kibocsátott metán befogása és kezelése. Célul tűzték ki azt is, hogy 2016‑ra már csupán az összes biológiailag lebomló hulladék 35%-t helyezik el hulladéklerakókban.
- Számos egyéb jogszabály létezik az akkumulátorokra, a használt olajokra és a különböző veszélyes anyagokra vonatkozóan.
- Az Európai Unió megtiltotta bizonyos veszélyes hulladékok kivitelét azon országokba, amelyek nem tagjai a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD).
- 2005 decemberében az Európai Bizottság úgynevezett tematikus stratégiát fogadott el a hulladékképződés megelőzéséről és az újrahasznosításról. A hosszú távú stratégia hozzájárul ahhoz, hogy Európa olyan „újrahasznosító társadalommá” váljon, amely a hulladék keletkezésének elkerülésére törekszik, és a hulladékot erőforrásként hasznosítja. Első lépésként a Bizottság azt javasolja, hogy az Unió vizsgálja felül az 1975-ben elfogadott, hulladékról szóló keretirányelvet, állapítson meg szabványokat az újrahasznosításra, és tegye kötelezővé a tagországok számára hulladékkeletkezés megelőzésével foglalkozó nemzeti programok kidolgozását.
Hulladékgazdálkodás és újrafeldolgozás: az Európai Tanács új szabályokat fogadott el 2018 májusában
A Tanács 2018 májusában elfogadta a hulladékokról szóló jogszabálycsomagot, amely új szabályokat határoz meg a hulladékgazdálkodásra vonatkozóan, és jogilag kötelező erejű célokat állapít meg az újrafeldolgozást illetően.
A tagállamoknak a települési hulladék újrafelhasználásának és újrafeldolgozásának növelése érdekében a következő célértékekkel teljesíteniük:
| 2025-ig | 2030-ig | 2035-ig | |
| Települési hulladék | 55% | 60% | 65% |
A tagállamoknak 2025. január 1-jéig létre kell hozniuk a háztartásokból származó textilanyagok és veszélyes hulladékok elkülönített hulladékgyűjtési rendszerét. Emellett gondoskodniuk kell arról, hogy 2023. december 31-től a biohulladékot vagy külön gyűjtsék, vagy pedig már a keletkezés helyén újrafeldolgozzák (pl. otthoni komposztálás formájában). Mindezek mellett fennmarad a papír és karton, üveg, fém és műanyag összegyűjtésére jelenleg is használt külön rendszer.
A jogszabálycsomag konkrét célokat határoz meg a csomagolásra felhasznált anyagok újrafeldolgozására vonatkozóan:
| 2025-ig | 2030-ig | |
| Valamennyi csomagolóanyag | 65% | 70% |
| Műanyag | 50% | 55% |
| Fa | 25% | 30% |
| Vasfémek | 70% | 80% |
| Alumínium | 50% | 60% |
| Üveg | 70% | 75% |
| Papír és karton | 75% | 85% |
A jogszabálycsomag hulladéklerakás-csökkentési célértéket is tartalmaz, továbbá minimumkövetelményeket állapít meg valamennyi kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer tekintetében. Azoknak a gyártóknak, akik termékeiket ilyen rendszerek keretében állítják elő, felelősséget kell vállalniuk termékeik hulladékfázisának kezeléséért, és ahhoz pénzügyileg is hozzá kell járulniuk. Kötelező kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek kerültek bevezetésre valamennyi csomagolóanyag tekintetében. A tagállamok törekedni fognak annak biztosítására, hogy 2030-tól kezdődően semmilyen újrafeldolgozható vagy más módon hasznosítható hulladékot – különösen települési hulladékot – ne lehessen hulladéklerakóban elhelyezni.
A hulladékokról szóló jogszabálycsomag eredményeként növekedni fog a hulladékok újrafeldolgozásának a mértéke, és a csomag egyúttal hozzájárul a körforgásos gazdaság megvalósulásához. Ösztönözni fogja az újrafeldolgozható ás újrafelhasználható csomagolások használatát, és javítani fogja a hulladékgazdálkodás módját.
Háttér és a következő lépések
Az Európai Bizottság 2015. december 3-án terjesztette elő a körforgásos gazdaságra vonatkozó, módosított jogszabálycsomagot, amely magában foglalta a négy jogalkotási javaslatból álló, úgynevezett hulladékcsomagot is. Ez a módosított jogszabálycsomag országokon átnyúló következményekkel járó környezeti problémákat hivatott kezelni, kiterjedve arra a hatásra, amelyet a nem megfelelő hulladékgazdálkodás az üvegházhatású gáz-kibocsátásra gyakorol, valamint a levegőszennyezésre és a szemetelésre, tengeri környezetben is. A csomag biztosítja, hogy a hulladékban megtalálható értékes anyagokat ténylegesen újrafelhasználják, újrafeldolgozzák és visszajuttassák az európai gazdaságba. Ezáltal elősegíti a körforgásos gazdaságba való átmenetet, valamint az EU-nak a nyersanyagaik importjától való függőségét azzal, hogy előmozdítja a természeti erőforrások körültekintő, hatékony és ésszerű felhasználását.
Az állandó képviselők 2017. május 19-én megállapodtak a csomagra vonatkozó tárgyalási megbízásról, megnyitva az utat a háromoldalú egyeztetések előtt, amelyek 2017. május 30-án vették kezdetüket. Több tárgyalási fordulót követően az észt elnökség és az Európai Parlament december 18-án ideiglenes megállapodásra jutott, majd az állandó képviselők február 23-án jóváhagyták a megállapodást, amelyek 20 nappal a Hivatalos Lapban való közzétételüket követően hatályba léptek.
Források:
https://ec.europa.eu/environment/archives/youth/waste/waste_what_the_eu_does_hu.html
Hivatkozások a további tájékozódáshoz:
A Hulladék Munkaszövetség honlapja
Hulladék Munkaszövetség – Az a kincs ami nincs, Hulladékpolitika az Európai Unióban (PDF)
Hulladékgazdálkodás általánosságban és az EU-ban (Dr. Nagy Béla – Kommunális Gépek 1. – 2011)
Idegen nyelvű hivatkozások:
Az EU hulladékpolitikája (angol nyelvű)
Being wise with waste – Tájékoztató kiadvány (PDF, angol nyelvű)
Az Európai Unió hulladékpolitikájában megfogalmazott néhány alapelv:
Hulladékkezelési hierarchia
A hulladékkezelési stratégiák elsődleges célja a hulladék keletkezésének megelőzése, és ártalmasságának csökkentése. Ahol ez nem lehetséges, a hulladékanyagokat újra fel kell használni vagy anyagában hasznosítani (reciklálás) kell, vagy energiaként újra kell hasznosítani. Végső megoldásként a hulladékot biztonságosan ártalmatlanítani kell (például égetéssel vagy lerakóhelyeken).
Közelség
A hulladékot lehetőleg a forráshoz legközelebbi helyen kell ártalmatlanítani.
Termelői felelősség
A gazdasági szereplőknek, és különösen a termékek gyártóinak részt kell venniük az anyagok, komponensek és termékek életciklusának lezárásában az előállítástól kezdve hasznos élettartamukon keresztül a hulladékká válás fázisáig.
Tiszta termékek támogatása
A tiszta termékek kifejlesztésének, előállításának és fogyasztásának támogatásával lehetséges a termék környezeti hatásainak csökkentése a teljes életcikluson keresztül. Ez megvalósítható az erőforrások hatékonyabb felhasználásával, a gyártás során keletkező kibocsátás csökkentésével és hulladékkezeléssel. A cél elérésének két eszköze az életciklus-elemzés és a környezeti címkehasználati rendszerek alkalmazása. Az életciklus-elemzés magában foglalja a gyártás, az elosztás, a használat és ártalmatlanítás során felmerülő összes nyersanyag-felhasználást és a környezetileg káros anyagok kibocsátását, és az így nyert információk alapján a gyártók tisztább termékeket tudnak előállítani. A környezeti címkehasználati rendszerek a fogyasztókat tájékoztatják arról, hogy a termék teljes életciklusa során mennyire volt hatékony a nyersanyag és az energia felhasználása. Ennek alapján a fogyasztó dönthet, hogy környezetbarátabb terméket vásárol-e, tehát piaci erőként befolyásolhatja a gyártást.
Gazdasági eszközök használatának elősegítése
Ennek a megközelítésnek a célja, hogy a piaci mechanizmusokon keresztül befolyásolja a környezeti teljesítményt. A gazdasági eszközök közé tartoznak a hulladéktermelésre, -szállításra és -ártalmatlanításra kivetett adók és díjak, a hulladéktermelés vagy újrahasznosítás forgalmazható engedélyei, az italcsomagolások betétdíjai vagy a nehezen ártalmatlanítható hulladékok importvámjai.
A hulladékszállítás szabályozása
A hulladékszabályozás feladatai közé tartozik a tagállamok közötti, valamint a tagállamokból az EU-n kívüli országokba történő hulladékszállítás szabályozása. A tagállamon belüli hulladékszállítás felügyeletére a tagállamoknak a közösségi rendszerrel összhangban lévő irányítási rendszert kell létrehozniuk. Ebben a tekintetben a jogszabály célja, hogy a hulladék a lehető legközelebbi, ártalmatlanításra alkalmas helyre kerüljön, és az országok ne exportálják a hulladékot.
A környezetvédelem és a belső piac
Az Unió hulladékokra vonatkozó szabályozása igyekszik szem előtt tartani a minél nagyobb mértékű környezetvédelem megvalósítása mellett a belső piac működését lehetővé tévő szabályozómechanizmusok megfelelő szintjét is. A Bizottság célja alapvetően az, hogy az EU területén termelődött, de újrahasznosításra vagy energiakénti hasznosításra nem alkalmas hulladék ártalmatlanítása a közösség határain belül történjen.
Hulladékügyi statisztika – az EU-ban
„A 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában található fogalommeghatározás szerint a hulladék „olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”. A hulladék jelentős erőforrás-veszteséget jelenthet mind az anyagok, mind az energia tekintetében, a hulladékgazdálkodás és a hulladék ártalmatlanítása pedig jelentős környezeti hatásokkal járhat. A hulladéklerakó például földterületet foglal, emellett levegő-, víz és talajszennyezést okozhat, míg a hulladékégetés légszennyező anyagok kibocsátásával járhat.
Az EU-ban a hulladékgazdálkodási politikák ezért azt a célt szolgálják, hogy visszaszorítsák a hulladékok környezeti és egészségügyi hatásait, és fokozzák az Európai Unió erőforrás-hatékonyságát. E politikák hosszú távú célja a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése, amennyiben keletkezése elkerülhetetlen, a hulladék erőforrásként való hasznosítása, valamint a nagyarányú újrafeldolgozás és a biztonságos ártalmatlanítás elérése.”
Erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaság
Az erőforrások felhasználásának múltbeli és jelenlegi tendenciái a szennyezés magas szintjéhez, a környezet állapotromlásához és a természeti erőforrások kimerüléséhez vezettek. Az európai hulladékpolitika hosszú múltra tekint vissza és hagyományosan a környezeti szempontból fenntartható hulladékgazdálkodásra összpontosít. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósítása ütemtervének és a körforgásos gazdaságról szóló csomagnak – amelyek az európai gazdaságot 2050-re fenntarthatóvá alakítják át – meg kellene fordítania e tendenciát. A körforgásos gazdaságról szóló nemrég kidolgozott csomagban szereplő, hulladékról szóló négy új irányelv a megelőzés, az újrahasználat, az újrafeldolgozás és a hulladéklerakás tekintetében új hulladékgazdálkodási célértékeket vezet be.
Paradigmaváltás az európai hulladékjogban? – Észrevételek a kiterjesztett gyártói felelősség intézményesüléséhez
Az Európai Unió kiemelt jelentőségű környezetpolitikai újítása volt az 1990-es években az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősség elvének megjelenése a közösségi hulladékjogban. Ezen alapelvnek megfelelően az egyes tagállamok, majd később az EU is bizonyos hulladékról való gondoskodás felelősségét a hulladék birtokosától a termék eredeti gyártójához (vagy első forgalmazójához) telepítette. Bár a kiterjesztett gyártói felelősség, mint szakpolitikai eszköz hatékonysága erősen megkérdőjelezhető, az uniós hulladékjog 2016–2018 közötti felülvizsgálata mégis a tagállami eszköztár kiemelt instrumentumává emelte. Ennek megfelelően a hulladékgazdálkodás pénzügyi és logisztikai terhei gyakorlatilag teljes mértékben a gyártókra terhelhetők.
Az új szabályozás azonban korántsem teremt egyértelmű helyzetet sem a gyártók, sem a nemzeti jogalkotók és hatóságok számára. Jelen tanulmány a kiterjesztett gyártói felelősség új rendszere kritikus elhatárolási kérdéseinek tisztázására tesz kísérletet.