Jeles napok az EU-ban 1.

1954. augusztus 19. – Alcide de Gaspari halála

Egy európai államférfira emlékezve

Alcide de Gaspari nem csupán Olaszország egykori miniszterelnöke, hanem egy európai államférfi is egyben, akinek attitűdje meghatározta az Európai Unió alapjait, és mintegy elvetette azt a magot, amelyből később egy szilárdabb egységgondolat fejlődhetett ki. Gaspari az európai demokrácia és a szabadság elhivatottja volt, tehát teljes mértékben az európai kultúra örököse és hordózója. 1954. augusztus 19-én hunyt el, viszont 2024-ben is aktuális megemlékezni személyéről, politikai pályájáról és célkitűzéseiről. Érdemes szemügyre venni, hogy az ikonikus Gaspari hogyan és milyen akadályokon keresztül jutott el az elnöki székig, és hogyan vált belőle példaértékű értelmiségi.         

Alcide de Gaspari 1881. április 3-án született Trentino tartomány egy kis falujában. Az Osztrák-Magyar Monarchia szülötte, ugyanis a terület a Habsburgokhoz tartozott (olasz nyelvű régióként). Édesapja rendőrként kereste a család kenyerét, de fizetése nem tette lehetővé a jómódú életet. Gaspari Trentóban végezte el az általános iskolát, majd Bécsben folytatta a tanulmányait, ahol filológiát hallgatott. A kereszténységhez ekkor került még közelebb, ugyanis a katolikus diákmozgalom tagjává vált. 1905-ben visszatért hazájába (Trentinóba), ahol tudósítóként funkcionált egy helyi napilapnál. Ekkor indult meg politikai pályafutása is: az Unione Politica Popolare del Trentino párt tagja lett, majd 1911-ben bejutott az osztrák képviselőházba, ahol Trentinót képviselte. Gaspari a Monarchia olasz kisebbségéhez tartozott, ezért is támogatta az olaszok jogainak helyreigazítását.      

Ugyan szerepvállaló volt, mégis az első világháború idején pártatlan álláspontot képviselt, csak és kizárólag – a Vatikánnal egyetértve – a béke ügyét pártolta. 1918-ban egy fordulat következtében működése Olaszországba került át, ugyanis Trentino tartomány egy határigazítás miatt az olaszok kezébe került. A megváltozott helyzethez igazodva, 1921-ben Gaspari és társai megalapították az Olasz Néppártot (PPI). A párt fennállásának a fasizmus terjedése, majd megerősödése vetett véget. A tagok a fasiszta fenyegetés áldozataivá váltak, végül 1926-ban a PPI törvényen kívülinek minősült, és feloszlatták. Gasparit négy év börtönbüntetésre ítélték, azonban a Vatikán közbeavatkozásának köszönhetően a kiszabott időből mindössze 18 hónapot kellett leülnie. Ezután a Szentszéken belül könyvtárosi munkát végzett, megmenekülve a szélsőjobboldali rezsim üldözésétől.  A második világháború évei alatt írta meg Az újjáépítés gondolatai (Idee recostruttive) címet viselő írását, amely nem kisebb eredményt ért el, minthogy az 1943-ban megszületett Kereszténydemokrata Párt alapdokumentumává és kiáltványává vált. Gaspari 1945-ben Olaszország miniszterelnökeként jutott nagyobb szerephez, ami a Mussolini-rendszer végleges bukását és az újrakezdés lehetőségét volt hivatott tükrözni.    

Gaspari programjai között szerepelt az ország újjáépítése, a demokrácia kiépítése, a gazdasági fellendítése, illetve Olaszország tekintélyének helyreállítása a nemzetközi színtéren. Gaspari számára hasznosnak bizonyult az európai politikai vérkeringésben való részvétel, ezért is szorgalmazta az Európa Tanács létrehozását, valamint az amerikai Marshall-terv és a NATO-tagság népszerűségét igyekezte növelni az olaszok körében. Külpolitikája egyik mérföldkövének az USA-hoz való közeledés bizonyult, amivel többek között az olasz kommunistákat ellensúlyozta.         

Gaspari jelentősége az 50-es évekre egyre inkább átlépte országának határait, és mintegy az egységes Európa felkarolójává vált. A második világháborúból levonva a konklúziókat kiemelte, hogy a szabadság tiszteletben tartása és a demokrácia türelmes üzemeltetése nélkül nem jöhet létre egység és olyan konstrukció, amely békés megállapodásokhoz vezetne. Éppen ezért kedvezően fogadta Robert Schuman 1950-ben publikált felhívását, amely tettekben is érvényesült, ugyanis egy év múlva létrejött az Európai Szén- és Acélközösség, amelynek első elnöke Gaspari lett. A gazdasági összefogás mellett az európai védelmi politika ügyét is relevánsnak tartotta, annak ellenére, hogy ideiglenes kudarcba fulladt.   

Gaspari élete utolsó éveiben két meghatározó eredményt ért el. Egyrészt közvetített a franciák és a németek között, ugyanis széles körben ismeretes volt a tény, miszerint a két nagy nemzet egymással való megbékélése nélkül nem jöhet létre a közös Európa projekt, hanem kizárólag újabb fegyveres harcok esélye állhat fenn. A kedvező nexus elérését követően Gaspari az Európai Gazdasági Közösség létrehozásának az egyik főembere volt, viszont a koncepció már csak halála után valósulhatott meg. 2024-ben megállapítható, hogy egy alapkövet tett le, és hogy méltóképpen lehet őt az alapító atyák közé sorolni, elvégre személyében Európát testesítette meg, illetve élete és szenvedései igazolták és igazolják mindazt, amiért az Európai Uniónak létjogosultsága van.        

Források:
http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=NBIJEV

https://kerdemtudasbazis.hu/de-gasperi-alcide/

https://european-union.europa.eu/system/files/2021-06/eu-pioneers-alcide-de-gasperi_hu.pdf

Vámos Tibor

Megszakítás