BREXIT
Az Egyesült Királyság és Európa viszonya a múltban is ambivalensnek bizonyult. Mint szigetország elkülönült a kontinenstől, amit tengeri kijárattal és technikai vívmányokkal (hajó, flotta) rendelkező államként, kockázat nélkül megtehetett. A középkor végén az angolok egyre nagyobb befolyásra tettek szert a térségükben, majd az újkor kezdetétől a világ más részein is érvényesítették érdekeiket. A spanyolok és a portugálok hanyatlása után a gyarmatosítás élvonalasaivá váltak; jelenlétük Afrikában, Amerikában és Ázsiában is meghatározó volt, majd túllépve a felfedezéseken és a kereskedelmi hálózatok kiszélesítésén, kiépítették a világ egyik legnagyobb birodalmát. A Brit Birodalom, a nagy oroszlán a Föld csendőre volt, vagyis nem csupán a világ 1/8-át birtokolta, hanem diplomáciai és katonai értelemben igazgatott és döntött politikáról, határokról és vitás kérdésekről. Nagy-Britannia izolációs politikája nem feltétlenül a bezárkózást jelentette, hanem inkább egy privilégiumot, egyfajta „dicső elszigeteltséget” a világ többi részétől (beleértve Európát is). A dominancia azonban a 20. század elejére megkérdőjelezhetővé vált (amikor új riválisként jelent meg Németország és az Egyesült Államok), majd a második világháború lezárásával ténylegesen összeomlott az impérium. A britek elvesztették elsődlegességüket, gyarmatbirodalmukat, és a nagy fényesség után középhatalomként követték az eseményeket.
A brit gazdaság – bár részben megújult – mégsem tudott lépést tartani a nagyobb tömbökkel. Az északi próbálkozás (EFTA) nem hozta el a várt eredményeket és a fellendülést, illetve az önálló gazdaságpolitikára (gyarmati rendszerre, Brit Nemzetközösségre) sem támaszkodhatott az ország. Egy olyan döntés meghozatalának jött el az ideje, amely addig páratlan volt a brit történelemben. Egyrészt egy közösséget és szövetségest kellett találni, másrészt a hovatartozás ügyét sem lehetett tovább halasztani. A britek az Egyesült Államok elkötelezett támogatói voltak (sokan amerikai domíniumnak csúfolták a szigetországot), azonban végtelen segítséget nem remélhettek a „fiatalabb rokontól”. A szorosabb nexus reményében Európa (Nyugat-Európa) még mindig vonzóbb ajánlatnak és jobb ígéretnek tűnt – látva, hogyan marad alul az EFTA az Európai Közösségekkel szemben.
A britek végül benyújtották csatlakozási kérelmüket az Európai Közösségeknek, viszont a kapcsolatfelvétel közel sem volt egyszerű. Az első két próbálkozást Charles de Gaulle akadályozta meg, aki tartott a britekkel együtt járó amerikai beszivárgástól, illetve kifejezte, hogy nem bízik meg északi szomszédjában. Előrevetítette, hogy előbb-utóbb távozni fognak a Közösségből, főleg miután újra napirendre kerül a nemzet szuverenitása. Az Egyesült Királyság végül a harmadik próbálkozás után (1973-ban) vált az Európai Közösségek tagjává, amit de Gaulle leköszönésével érhetett el.
A de Gaulle-i jóslat igen hamar beteljesedett. 1975-ben a győztes Munkáspárt rendezte meg a tagságot eldöntő népszavazást. A választásra jogosultak 64%-a járult az urnákhoz, végül a megjelentek 67%-a a maradást pártolta. A kétezres években újabb krízis jelentkezett, amikor bizonytalanná vált az Európai Alkotmány és a Lisszaboni Szerződés ratifikációja, ami tovább rontotta az Unión belüli együttműködést. Az euro-szkepticizmus tovább erősödött, egészen 2015-ig, amikor a konzervatívok kampányukban tettek ígéretet az új népszavazás kiírására. A 2016. június 23-i voksolás fordulópontot jelentett, sőt még azontúl, a Brexit első kapujaként vonult be a 21. századi történelembe. A britek 43 éves tagság után a kilépést választották, amivel kifejeződött a társadalom akarata és szándéka (ami nem feltétlenül tükrözte a politikai elit nézetét). Az eredmény az események elindítója volt, hiszen ezután bonyolódott le a következő éveket meghatározó folyamat, a Brexit.
A tárgyalássorozat 2020-ra ért véget, amit azt jelenti, hogy már 6 éve nem tagja a szigetország az Európai Uniónak. Bár a brit gazdaságot nem egyszerű bedönteni, a lakosság mégiscsak megérezte a különválással járó nehézségeket, a különutas politika terhét. Az Unió-pártiak továbbra is visszavágynak az egyesüléshez, illetve felnőtt egy olyan generáció, amely számára biztató és motiváló, mondhatni egy kecsegtető alternatíva az Európai Unió. Kiderül, hogy milyen fordulatok várhatóak a jövőben.
Források
https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/the-eu-uk-withdrawal-agreement/
https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/the-eu-uk-withdrawal-agreement/timeline-eu-uk-withdrawal-agreement/
https://jog.tk.elte.hu/blog/2017/03/brit-parlament-engedely-brexit-elinditasa
https://parlamentiszemle.hu/wp-content/uploads/2017/09/parlamentiszemle-parlamentiszemle-20162-lapszam-2016-02-06cikk.pdf