2009. április 24. – Albánia benyújtotta az uniós tagság iránti kérelmét
Pdf-formátum (készítette: Tuman Róbert)
Az Európai Unió kevésbé ismert tagjelöltje
Albánia a Balkán-félsziget és Európa rejtett érdekessége. Államisága fiatal, 1912-ben kiáltották ki, viszont az albánok története egészen a középkorig nyúlik vissza. A Balkán-félsziget, vagyis „Európa puskaporos hordója” komplex történelemmel rendelkezik, elvégre a térség évszázadokig megszállás vagy idegen uralom alatt állt. A félsziget kisebb nemzetei között találunk olyat, amelyeknek fénykorai mindmáig ismertesek (bolgár, szerb), viszont a kisebb népeknek (macedón, montenegrói) esélyük sem volt bármiféle szuverenitást elérniük. Albán egység nem létezett, egyrészt mert két csoport alkotta őket, másrészt mindig egy nagyhatalom hegemóniájának áldozataivá váltak.
A középkor elején Bizánc súlya nehezedett a területre, majd az Oszmán Birodalom kebelezte be az egész régiót, egészen a Magyar Királyságig. A török uralom (Magyarország példája okán) stagnálást eredményezett, tulajdonképpen a leigázott népeket elvágta a fejlődéstől és elcsatolta Európától. E korszak eredményeképpen az albánok – a hajdan keresztények – áttértek az iszlám vallásra, amely tovább növelte a differenciát a kontinensen belül. A török-kor hanyatlása lehetővé tette a függetlenségi törekvéseket, majd 1912-ben, mint új állam, megjelent Európa térképén. Az eufória ideiglenesnek bizonyult. Az első világháború során az ország darabjaira hullott, régiói érdekszférák szerint fennhatóság alá kerültek. A két világháború között egy autonóm kormányzat érvényesülhetett egészen 1939-ig, amikor is az albán tengerparton olasz csapatok vetették meg a lábukat, majd 1943-ban a németek vették át az irányítást. 1944-ben partizánok szabadították fel az országot, és ekkor kezdődött meg a kommunista vezetés, amelynek élén teljhatalommal Enver Hoxha állt. A diktátor vezette éra a teljes elszigetelődést hozta el, és emiatt a fejlődés is megrekedt egy szinten. Enver Hoxha 1985-ben bekövetkezett halála fordulatot jelentett. 1991-ben lezajlódott az első demokratikus választás, majd 2009-ben Albánia a NATO tagjává válhatott. A nyitottságot reprezentálva az albán kormány felvette a kapcsolatot az Európai Unióval, és 2009. április 24-én benyújtotta csatlakozási kérelmét.
Az Európai Bizottság 2010-ben foglalt állást. A tárgyalások elkezdése érdekében az intézmény 12 olyan teljesítendő kritériumot sorakoztatott fel, amelyek Albániára vonatkoztak. A Bizottság 2012-ben kérvényezte a Tanácstól Albánia tagjelölti státuszának megadását. Ekkorra a reformok folyamatban voltak – például a közigazgatási és az igazságügyi újítások abszolválásra vártak -, de éppen elegendőnek bizonyult a fejlődési eljárás. Albánia igyekezete végül fogadtatásra talált, ugyanis 2014-ben tagjelölti pozícióban részesült. 2019-ben vált aktuálissá a tárgyalás előkészítése, azonban a Tanács az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc felgyorsítását szorgalmazta.
2020-ban indult el a tárgyalássorozat, amely egy mindmáig tartó művelet. 2023-ban újra kiértékelték a csatlakozni kívánó országot. Az elemzés kimutatta az igazságszolgáltatási és a közigazgatási reform kezdeti sikerességét, a jogállamiság területén elért eredményeket és a gazdasági fellendülés mértékét is. Az Európai Unió a hiányosságokra is rávilágított, ugyanis az alapvető emberi jogok védelmének ügye befejezésre várt.
Források:
https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/enlargement/albania/
https://hvg.hu/vilag/20090427_albania_unios_csatlakozas_berisha
Vámos Tibor