Jeles napok az EU-ban 3.

1994. június 24-25. – Az Európai Tanács Korfu szigetén tartott ülésén Ausztria, Finnország, Norvégia és Svédország aláírja a csatlakozási szerződést

            1995. január 1-jén az Európai Unió létszáma 12-ről 15-re emelkedett, amit Ausztria, Svédország és Finnország belépése tett lehetővé. Igaz, hogy korábban más államok is csatlakoztak az organizációhoz, mégis felfrissítésre, újraértelmezésre szorult a bővítési eljárások menete, nem is hiába, ugyanis a Római Szerződések óta kevés változtatás érte az érintett területet, pedig ekkora már a küszöbön állt a keleti régió felvétele is. A 1990-es évek eseményeinek jelentősége a kisebb megújulásban és a három ország befogadásában rejlik. A keleti blokk összeomlása miatt új viszonyok képződtek, az Európai Uniónak és az egykori szocialista államoknak tágult a mozgástere, emiatt rugalmasságra és felkészültségre volt szükség. Nem maradt más hátra, mint a tapasztalatgyűjtés, a már alkalmazott példákból való következtetés levonása, amelynek a három ország tagországgá nyilvánítása eleget tett. 
            1993-ben a Maastrichti Szerződéssel újabb szempontok jutottak érvényre, amely kihatással volt a csatlakozási tárgyalásokra és a kapcsolatfelvételekre. Mindez azért is jelentős, mert az érintett országoknak a régi vívmányokon és szabályzatokon kívül más elvárásoknak is meg kellett felelniük, például az Egységes Európai Okmány nyújtotta kikötéseknek. A közösségi követelmények között szerepelt az áruk, a személyek, a tőke, a szolgáltatások szabad mozgása, a letelepedés szabadsága, a harmonizációra vonatkozó szabványok és szabályok elfogadása, a tisztességes verseny garantálása, a közvetett adózás, az állat- és növényegészségügy szem előtt tartása. Továbbá a közös politikák (agrárpolitika, vámunió, fejlesztési politika) előtérbe helyezése, a monetáris unióban való részvétel, a pénzügyi rendszerek összehangolása és a maastrichti elvek támogatása.    
            Az Európai Unió nyitott politikát folytatott, megadva a lehetőséget a csatlakozásra, viszont első körben minden jelentkezést a Bizottság és a Tanács kezelt, és az első válaszokért is e két intézmény felelt. 1993-ban négy potenciális jelöltről indultak meg a tárgyalások: Ausztria, Finnország, Svédország és Norvégia (az utóbbi végül nem vált tagországgá, ugyanis a népszavazáson a belépés ellen szavazók kerültek többségbe). A megbeszélések külön-külön zajlottak le, de a kollektív elvárások továbbra is hangsúlyosak maradtak. Az Európai Unió felelős szervei megjelölték azokat a problémákat, amelyek kiegyensúlyozásra szorultak. A hiányosságok kijelölése egy külön szakasznak bizonyult és államonként eltérő időmennyiséget tett ki: Ausztriának 24, Svédországnak 12, Finnországnak 7, Norvégiának 4 hónapot vett igénybe.       
             A négy állammal a 12 tagországon kívül a Miniszterek Tanácsa, az Európai Bizottság konzultált, valamint egy bővítési munkacsoport segítette a munkálatokat, amely egy szakértői csapat volt. Az előrehaladás érdekében miniszteri találkozókat javasoltak a tagjelölt országok számára, illetve a Tanács szorgalmazta a tárgyalási időpontok rögzítését. A Tanács Főtitkársága egy közelgő eseményre (konferenciára) készült, ezért összegezte azon témákat, amelyeket mindenféleképpen meg kellett oldani a továbbiakban. 1993 márciusában állt össze a hivatalos jegyzőkönyv, amit 1994. január 1-jén fogadtak el, majd ezután újabb lendületet kapott az eseménysorozat, és végül 1994 márciusára véget értek a tanácskozások.  
            1994. március 30. után a 12 tagállam szakértői, a négy jelölt alkotta bizottság, az Európai Tanács Titkársága és az Európai Bizottság összeállították a csatlakozási szerződést, a csatlakozási okmányt és annak mellékleteit, jegyzőkönyveit, amely közös nyilatkozatként élt tovább. A manifesztumot 1994. április 11-12-én hagyták jóvá. 1994. május 4-én Strasbourgban az Unió képviselői szavazataikkal járultak hozzá a csatlakozás engedélyezéséhez, majd május 16-án az Európai Tanács végérvényesen beleegyezését adta, amelynek köszönhetően a négy ország aláírhatta a csatlakozási szerződést.   
            Ausztria, Norvégia, Svédország és Finnország 1994. június 24-25-én írta alá az egyezményt Korfu szigetén, egy konferencia alkalmával.          

Források
https://dl1.cuni.cz/pluginfile.php/494534/mod_resource/content/1/Sweden.pdf
https://www.luc.edu/media/lucedu/law/students/publications/ilr/pdfs/ilrev_vol1_no1.pdf
https://eplus.uni-salzburg.at/obvusbhs/content/titleinfo/7309733/full.pdf

Vámos Tibor

Megszakítás