Jeles napok az EU-ban 3.

1984. február 28. – Az első európai kutatási program (Esprit)

Pdf-formátum (készítette: Tuman Róbert)

            Európa a történelem során minden szempontból az élvonalba tartozott, azonban a 20. században ez a tendencia elmozdult. Sorsdöntőnek bizonyult a 2. világháború, amely kimerítette az öreg kontinenst, sőt szét is szabdalta, főleg ha figyelembe vesszük a keleti és a nyugati blokk meglétét. És hogy milyen viszonyok jellemezték a világot? Az Egyesült Államok és a Szovjetunió szuperhatalommá avanzsálódott megszerezve a világuralmi szerepet és a világcsendőri státuszt. Mindezzel párhuzamosan felbomlott a gyarmati rendszer, amely végső bizonyítéka volt az európai (brit, francia, német) akciórádiusz összeszűkülésére, még akkor is, ha az egykori gyarmattartók régi kereskedelmi és politikai nexusaikat lazább és rejtettebb változatban fenntartották. Európa háttérbe szorult, a két domináns állam közé ékelődve, és ha bár Nyugat-Európa az Egyesült Államok szövetségeseként lépett fel a világpolitikában, látensen megfogalmazódott egy kitörési kísérlet, amely nem volt más, mint az Európai Közösség.            
            Az új rendszer újabb és újabb kihívások elé nézett, legyen szó kereskedelemről, a politikai szektorok összehangolásáról, és minden olyan ügyről, amelyben a világ többi részéhez fel kellett zárkóznia. Igaz, hogy a Közösség már a megalakulása után releváns szereplőként léphetett fel, viszont nem képezett olyan egységet, amely mozgásképessé és rugalmassá tette volna. Különösen vonatkozott ez a kutatás-fejlesztésre és az új helyzethez való alkalmazkodásra. A nyolcvanas években az információs társadalom területén gyors és dinamikus fejlődés vette kezdetét, amelyben Japán és a dél-kelet-ázsiai cégek jártak az élen. Európa is rendelkezett fejlett vállalatokkal, azonban kisebb szilánkok voltak, már csak azért is, mert leginkább a nemzeti piacaikra koncentráltak és kevés mozgásterük volt a világban. Az európai cégekből nem csak az expanzió és az erő hiányzott, hanem az önállóság is. Ami a külpolitikára jellemző volt, az úgyszintén vonatkozott az IT-iparra. A csúcstechnológiai kutatások az amerikaiakkal vállvetve működtek, közös megállapodások révén, hiába a Közösség integratív koncepciója, az európai fejlesztések aligha rendelkeztek függetlenséggel.
            A hiányosságot észlelve egy folyamat indult el, amely megpróbálta orvosolni a hátrányos helyzetet. 1979-ben a 12 legnagyobb európai elektronikai vállalat (köztük az AEG-Telefunken, a Siemens, a Nixdorf) kezdeményezésének köszönhetően megnyílt az Európai Információs Technológiai Ágazati Kerekasztal és a Bizottsággal együtt sikerült megalkotni az ESPRIT-programot, az első közös fejlesztési programot. Az ESPRIT 1982-ben vette kezdetét, majd 1984-re a keretprogram részévé vált, és egy új modellt képezett, fémjelezve a csúcstechnológia támogatásának szükségességét.    
            Azt ESPRIT egy intézmények közötti együttműködésként funkcionált, azonban a résztvevők lefektették a működést elősegítő feltételeket. Egyrészt fontosnak vélték a tagállamok szerepét, a több országot magába foglaló szerepvállalást. Másrészt meghatározták, hogy az ügyet a Közösségnek finanszíroznia kell, elvárták a pontosan meghatározott célokat, illetve, hogy a megvalósítások futamideje is korlátozott legyen, megszabva annak határidejét és végét.         
            Az ESPRIT 1. keretprogramja 1987-ig tartott. Ez az időszak jelzi a kidolgozók elképzeléseit, köztük a nemzeti K+F tevékenységek összehangolását, a közösségi és nemzeti keretek között megvalósítható programok korrekt elkülönítését, a tagállamok közti kutatási együttműködés megszilárdítását, az erőforrások összpontosított felhasználását, az európai ipar tudományos és technológiai alapjainak erősítését és a Közösség nemzetközi versenyképességnek helyreigazítását.           
            A közösségi innováció számos eredményt tudott felmutatni. A kutatások révén felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek, vállalkozások dolgozhattak együtt, közöttük információcsere mehetett végbe. A megvalósítást követően megérettek a specifikumok is; a mikroelektronika, a szoftvertechnológia, az információfeldolgozás, valamint kellő figyelmet kapott az irodai munka automatizálása és a számítógép irányítású termelési rendszerek összessége.  

Források:

http://old.semmelweis.hu/wp-content/phd/phd_live/vedes/export/porzsegabor.d.pdf

http://real-j.mtak.hu/1568/1/TSZTKF_1987.pdf

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_85_13

https://aclanthology.org/H91-1007.pdf

https://www.bruegel.org/sites/default/files/2023-08/Bruegel%20Blueprint%2033_chapter%201.pdf


Vámos Tibor

Megszakítás