Jeles napok az EU-ban 4.

1979. május 28.  – Az Európai Közösségek aláírják a Görögország csatlakozásáról szóló szerződést

Pdf-formátum hamarosan… (készítette: Tuman Róbert)

Az Ős-Európa és az Új-Európa viszonya

         Az ókori Görögországot ma Európa szülőanyjának, kiindulópontjának és bölcsőjének tartjuk. Hellász tagadhatatlanul egy kezdet volt, hatása mind a mai napig fellelhető, elvégre Platón és Arisztotelész nélkül aligha beszélhetnénk ma európai filozófiáról. Athén (mint polisz) kulturális aktivitása tette lehetővé a demokrácia megszületését, amit évszázadok múlva új formájában sikerült újraéleszteni, és ha megnézzük, hogy a középkor után a korstílusok és a stílusirányzatok honnan merítettek, akkor egyértelmű lesz számunkra az antikvitás és benne az ókori görögök jelentősége.          
            Görögország 1981-ben vált az Európai Unió teljes jogú tagjává, de nem véletlenül támadt fel az igény a csatlakozásra. A Balkán-félsziget komplexuma a Római Birodalom fennhatósága alá került, és bár kulturálisan továbbformálta a civilizációt, történelmi jelentőségét, elsődlegességét és vezető szerepét elveszítette. Az újkorig megszállás alatt állt: Bizánc részeként funkcionált, majd a keresztesek hadjáratai után török elnyomás szakította el Európától, és egészen a 19. századig egyfajta mélyalvás lassította le. A Görög Királyság képtelen volt elkerülni a két világháborút, bár papíron mind a két konfliktusból győztesen került ki. A második világháborúban német csapatok szállták meg, majd 1944-ben brit felszabadítás mentette meg a szovjetek szorításától (végül Jugoszlávia is független maradt). 1946-1949 között polgárháború dúlt az országban, két szélsőséges csoport feszült egymás ellen, végül a győztes oldal egyfajta diktatórikus köztársaságot hozott létre.     
            Mindenközben Görögország gazdasága hanyatlani kezdett, és hiába az autonóm kormányzás, Európa szélén találta magát. Megfogalmazódott az ország Európával való összeköttetése, és felerősödött az európai tudat, az identitás, amelynek több évezredes alapja van. 1958-ban egy fordulat következtében a rezsim meglazult, a kormányzás élére került Konstantinos Karamanlis pedig az Európai Közösségekben a lehetőségeket vélte felfedezni. A politikus következő lépése a kezdeményezés volt, 1959-ben benyújtotta az ország csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösségekhez, majd 1961-ben a két fél aláírta a társulási megállapodást. Az integráció azonban nem következhetett be, mert még csak el sem kezdődött. A kapcsolat 1967-ben megszakadt, ugyanis – felváltva Karamanlist – az önkényuralom régi formájában tért vissza, emiatt az alapvető kritérium – vagyis a demokratikus kormányzás – nem teljesült. Karamanlis 1974-ben tért vissza, vele együtt a konszolidáció és a fejlődés esélye. A politikai koncepció nem változott: a felzárkózás és az integráció a Közösség teljes jogú tagjaként. 1975-ben Görögország benyújtotta csatlakozási kérelmét, amivel egy megfagyott ügy kapott újabb lendületet.           
            A görög kormány (és a társadalom egy része) kész érvekkel rendelkezett, igazolva a Közösséggel való kapcsolatteremtés szükségességét. A Közösség egy működőképes mintaként szolgált, és a tagjaként remélni lehetett a demokratikus rendszer megszilárdulását, a demokratikus elemek feléledését mind az intézmények, mind a rendszer esetében. Az új szövetségkeresés a függetlenség kivívását és az izoláció elkerülését jelentette, ugyanis az Egyesült Államokon kívül kevés partnerségi viszonyt tudhatott magának az ország. Görögországnak társadalmi és gazdasági modernizációra volt szüksége, és igyekezett lépést tartani a kontinens feltörekvő és fejlett országaival, de mindezt az integráció útján és a Közösséggel karöltve akarta végrehajtani.  
            A csatlakozási kérelemről elsősorban a Bizottság fejtette ki a véleményét, majd álláspontját 1976-ban közölte. A Bizottság elfogadta Görögország döntését, majd egy átmeneti időszakot rendelt el, amelyben az ország felkészülhet és véghezviheti az előírt gazdasági és intézményi reformokat. Mindeközben Karamanlis felvette a kapcsolatot Európa államférfijaival, és látogatások sorozatát kezdte meg. Többek között Németország és Franciaország kormányaival folytatott párbeszédet, sőt sikerült elérnie Giscard d’Estating pártfogását, ami azért is vált a görög politikus hasznára, mert számos olasz képviselő ellenezte Görögország korai belépését.         
            Végül 1976-ban a tárgyalások elindultak, és 1979-re véget értek, amikor (1978. május 28.) is Athénban aláírták a csatlakozási szerződést. A megállapodások kölcsönös egyetértésben születtek meg, ugyanis a görög parlament 1979. június 28-án ratifikálta a belépést biztosító dekrétumot.                          

Források:
https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/34793/SzaboKorneliaKiskutiPetra-Gorogorszag_unpw.pdf

https://www.cvce.eu/education/unit-content/-/unit/en/02bb76df-d066-4c08-a58a-d4686a3e68ff/cbf9a2e0-395e-4832-8acc-cd8686934a91#4d75e9c8-74f6-4946-bb20-4aa205d2f15d_en&overlay

https://www.mfa.gr/en/foreign-policy/greece-in-the-eu/greeces-course-in-the-eu.html

Vámos Tibor

Megszakítás