Jeles napok az EU-ban 1.

1979. június 7-10. – Az első közvetlen európai parlamenti választások

Az európai állampolgárok döntése

            Az Európai Parlament 1957-ben ült össze először. Jól látható kezdeti jelentősége, az intézmények között betöltött szerepe és korai aktivitásának megléte. 2024-ben talán hihetnénk azt is, hogy a Parlament megszületése egyben egy végállapotot jelentett, egy olyan konstrukció létrehozásával, amely aligha szorult javításra, bővítésre, megváltoztatásra. Azt is egyértelműnek tartjuk, hogy választások útján foglalják el tisztviselőik a helyüket, pedig nem volt ez az eljárás és módszer mindig ennyire magától értetődő. Az integráció jegyében hangsúlyt kapott az állampolgárok bevonása, az összhang megteremtése a civilek és az irányító szervek között. Mint demokratikus organizmusnak, egy olyan parlamentre volt szüksége, amely megszólítja az embereket, és mozgósítani is képes, elvégre a párbeszéd alapja, ha olyan személy foglal el parlamenti széket, akit közvetlenül megválasztottak.        
            A végső fordulat 1979-re következett be. És hogy milyen előzmények vezettek a napjainkban ismert ciklikus folyamatig? Egyrészt a kiindulópontot a delegátusok rendszere képezte, vagyis a Parlament tagjait a nemzeti parlamentek képviselőiből a tagállamok vezetői nevezték ki. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy egy unió – főleg ha annak létszáma folyamatosan növekszik – csupán szűk mozgástérrel rendelkező struktúrával nem hiteles, sőt a Római Szerződés kikötései között szerepelt az egységes eljárással lebonyolított közvetlen választás. Emiatt az Európai Parlament 1958-ben felkért egy munkabizottságot a megfogalmazott javaslat kidolgozására. A felkért bizottságon belül az elvárt folyamat szükségessége konszenzust képezett, viszont a tagállamok összességére vonatkozó kérdéses ügymenet megoldatlan maradt. A törekvés félmegoldást eredményezett, ennek ellenére napvilágra került egy meghatározás, amely alapján a Tanácsra hárult a tagállamok részére tett javaslattétel.
            A Parlament sürgetővé vált, többször is követelte a döntések meghozatalát, azonban a Tanács a tagállamok eltérő álláspontjai és választási szokásai miatt képtelen volt egységes állásfoglalást közvetíteni. A közvetlen választás ügye szünetelt, majd egy időre – a Parlament kivételével – lekerült a napirendről. Az integráció válságba került, az újító szándék elhalványult, az ambíciók partvonalra kerültek és egy lassú időszak vette kezdetét. Az 1970-es években tért vissza a korábbi buzgalom, ami azért is juthatott felszínre, mert egy újabb választás előtt állt a Közösség. 1974-ben a párizsi csúcsértekezleten, vitán felül állt a közvetlen választás nyélbe ütése, majd 1975-ben a római csúcsértekezleten 1978-ra hirdették meg a következő voksolást, viszont az angol és a dán parlament ellenfeszülése miatt az időpont még egy évet váratott magára.         
            Az időhatárok általában kényszerítő hatással bírnak, emiatt vált aktuálissá az egyöntetű művelet felvázolása és érvényesítése. A Parlament közzétehette nézőpontját, amit 1976-ban sikerült elfogadtatni. A Patijn-jelentésként elhíresült nézet háromfokozatosnak bizonyult. Első ízben a hazai, állami választásokon választanának a polgárok, másodsorban a Parlament előírásai alapján véghezvitt szavazás útján, végül a kollektív szabályok alapján elvégzett voksolási rendszer szisztematikus bevezetésével. Az elképzelés szerint minden eredmény egy állomást alkot meg, amelyből már tovább lehet fejlődni, egészen a közösségi procedúra alkalmazásáig. 1976-ban a Tanács jóváhagyta a „közgyűlési képviselők általános és közvetlen választásáról” szóló okmányt, amely már sokkal inkább egyetértésről árulkodott, elvégre a Parlament véleményét tükrözte. A dekrétum részlegességének bizonyítéka, hogy mintegy előkészítette az esetleges végleges eljárást, tehát tartalmazta a kisebb és nagyobb fokozatokat is. Ez esetben megegyezés született a Közösségre vonatkozó elvárásokról, de a nemzetállamok a maguk választási tradíciói szerint dönthettek képviselőik kiválasztásáról. Az általános kritériumok között szerepelt az ötéves ciklus, a szabadmandátum-jelleg, a képviselet kompatibilissége a hazai parlamenti tagsággal. Differencia lépett fel a Tanács és a Parlament között a szavazás pontos időpontjának, a Parlament létszámának, és a képviselet országok közötti elosztásának kérdésében.       
            Végül a Parlament új létszámát 410-re növelték, kiegyenlítették a nagy országok kvótáját (a kisebb országok rovására), illetve a választásokra (nemzetállamonként) egy dátumot tűztek ki, amit kizárólag szükség esetén lehetett módosítani. Később lazulni látszott a követelés, ugyanis az egy nap helyett négy napos periódusból lehetett teljesítési dátumot választani. A sikeres változtatás és előrelépés eredményeképpen 1979. június 7-10. között zajlott le az első közvetlen választás, a küldöttek listája ekkor a döntésre jogosult lakosság által állhatott össze. A részvétel nem számított kimagaslónak, viszont olyannyira elhanyagolhatónak sem, hogy értelmetlennek bizonyuljon az integráció ezen fázisának elérése.  

Források
https://ng.24.hu/kultura/2004/06/07/1979_junius_7_az_elso_europai_parlamenti_valasztas/
http://dieip.hu/wp-content/uploads/2008-1-02.pdf
https://www.ed.u-szeged.hu/archivum/2009-03-05/Valasztaselott.pdf
https://epa.oszk.hu/02500/02565/00044/pdf/EPA02565_poltud_szemle_2005_2_059-088.pdf
http://www.esely.org/kiadvanyok/2003_2/KEGLER.pdf
https://infovilag.hu/az-ujsagiro-archivumabol-a-kilencek-europaja/

Vámos Tibor

Megszakítás