1989. július 17. – Ausztria benyújtotta csatlakozási kérelmét
Egy semleges ország felvételének előzményei
Ausztria, mint különálló nemzetállam az első világháború után jött létre. Természetesen ez a tény nem azt jelenti, hogy az osztrák államiság 1918-ban született meg, elvégre a Habsburg-dinasztia a középkor és az újkor egyik nagyhatalmaként funkcionált. Az egykor terjedelmes birodalom házasságok révén érvényesítette imperializmusát, és 1867-re, az Osztrák-Magyar Monarchia kialakulásáig már magába foglalta a Magyar Királyságot, Erdélyt, Csehországot, Szlovéniát. A magyar történelemben is meghatározó dualizmus segített fenntartani a dinasztiát, és habár Európa egyik jelentős birodalmaként volt számon tartva, régi erejét már elveszítette és sokkal inkább Németország oltalmára szorult. Éppen emiatt a Monarchia a németek oldalán lépett be a „nagy háborúba”, viszont a Központi hatalmak katonai kudarcának következtében az Osztrák-Magyar Monarchia darabjaira hullott. A Habsburg-ház elveszítette hatalmát (a korona minden országában), a fennhatóság alatt álló területekből új államok vagy államalakulatok (például Csehszlovákia) körvonalazódtak ki.
Ausztria nagyhatalmi helyzete elillant, egyedül maradt, és évekig szövetségesek nélkül tengődött a kontinensen. Az 1930-as évekre megtalálta a maga partnereit, viszont 1938-ban a nemzetiszocialista Németország áldozatává vált. Az Anschluss mögött egy hivatkozási elv húzódott meg, ugyanis a németeket egyesítő Harmadik Birodalom számára magától értetődő volt a velük egy nyelvet beszélő ország bekebelezése. 1945-re Ausztria Németország sorsára jutott. Területét négy megszállási övezet határolta be: szovjet, amerikai, brit és francia. Ausztria – a keleti blokk országival ellentétben – államszerződéssel vált újra függetlenné, aminek köszönhetően a győztes nagyhatalmak csapatai kivonultak az országból. A mentesülés nem volt ingyen.
Ausztria semlegessége alapkritériummá vált, illetve megegyezés született az Anschluss-tilalomról, miszerint soha nem egyesülhet Németországgal. A pártatlan szerep elsősorban háborús konfliktusokra vonatkozott, tehát a fegyveres aktivitás tilalma állt fent. Ausztriának minden háborúhoz vezető tevékenységet el kellett kerülnie, nem köthetett szövetségi szerződéseket, más államok számára határain belül katonai támaszpontokat nem nyújthatott. E rendelkezések szellemében Ausztria nem csatlakozhatott 1956-ban az Európai Gazdasági Közösségbe, emiatt a nyugati szövetség egyelőre zárt rendszer maradt az osztrákok számára (többek között az NSZK közelsége miatt). Ausztria gazdasági és kereskedelmi megoldásokat keresett, elkerülve a végzetes izolációt. Az EGK-val párhuzamosan alakult meg az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (továbbiakban EFTA), amely számos semleges országot aktivizált (például Norvégia, Svájc). Ausztria 1960-ban csatlakozott az északi kezdeményezéshez, amely ideiglenesen egy kisebb kiutat jelentett.
Az Európai Közösség és Ausztria közötti implicit közeledés 1973-ben kezdődött meg, amikor az EFTA országok és a Közösség között egy szabadkereskedelmi övezet nyílt meg, amely által az északi társulás részben szabad exporttevékenységet kapott az EK-térségben. Természetesen szoros együttműködés nem lépett érvénybe, de mint lehetőség relevánsnak bizonyult. Az EFTA 1973-ra meggyengült, és jelentősége az Egyesült Királyság kilépésével egyre inkább összezuhant. Az északi országok zöme az EK-ban látta az előrelépést, amit bizonyít Svédország, Norvégia, Dánia és Írország hivatalos csatlakozási kérelme az Európai Közösségekhez. Az EFTA széthullásával Ausztria újra magányos maradt, bár nem lenne helytálló állítás, hogy minden köteléke megszakadt. Ausztria a történelem sodrásának köszönhette az integrációban való részvétel esélyét. Az 1980-as években egyre inkább tagadhatatlanná vált a hidegháború vége. A Szovjetunió elvesztette a fegyverkezési versenyt, kimerült, birodalma zúgolódott, és kénytelen volt feladni a második világháborúban megszerzett hódításait. 1989 után Európában redukálódott a feszültség, és a hidegháború lezárása nemcsak a kontinens egyesülését előlegezte meg, hanem az új kapcsolatfelvételeket is. Ausztria különleges státusza kizárólag a két tömb szembenállása idején volt hangsúlyos, amint megszűnt az affér, elévült az Ausztriára vonatkozó kényszerhelyzet, amely lehetővé tette az Európai Közösséghez való csatlakozást.
Ausztria végül 1989. július 17-én nyújtotta be a csatlakozási kérelmét, majd 1995-ben vált tagállammá.
Vámos Tibor