Jeles napok az EU-ban 1.

1984. február 14. – Spinelli-terv

Pdf-formtáum (Készítette: Tuman Róbert)

            Az Európai Unió egyik alapköve a Spinelli-terv, amelynek elnevezése nem véletlen, ugyanis Altiero Spinelliről nevezték el, sőt Spinelli volt ezen elképzelésnek és tervezetnek a főszószólója. De ki is volt ez az Altiero Spinelli? Egy olasz államférfi, politikus és értelmiségi. Spinelli 1907-ben születtet, családja szocialista elveket vallott, amely hozzájárult eszmei alakulásához. Fiatalként az olasz kommunista pártban tevékenykedett, viszont a Mussolini rezsim derékba törte működését, ugyanis 16 évnyi börtönbüntetésre ítélték. A börtönévek alatt a nemzetek feletti integráció elve érett meg benne, amely karrierjét a későbbiekben is jellemezte. A 2. világháború után Spinelli a Kommunista párttal is szakított, és ezután tért meg teljes mértékben a föderalizmushoz. Szerinte a nacionalizmus szétszabdalta Európát, ezért szükséges egy páneurópai föderalista mozgalom. Politikája e szellemben érvényesült.            
            Spinelli állásfoglalása nem csupán korszerű volt, hanem korszakalkotó is. A 2. világháború megviselte a világot és Európát. Az öreg kontinens vesztett erejéből, befolyása lecsökkent és a múlté lett. Mondhatni, hogy Európa elvesztette önmagát, és az önmaga feletti kontrollt. Az Európai Közösség létrejötte egy megoldást jelentett és egy lépcsőfokot az egység felé, azonban még a megalakulás után sem volt tisztázva a végleges koncepció. Márpedig számos megválaszolatlan kérdés maradt a felszínen: Mi Európa? Mi az Unió végleges célja? Hogyan épül fel? Milyen a struktúrája? Hogyan épül fel? Spinelli ebben a kérdésben a föderalista választ képviselte, viszont nem árt felsorolni a divatos elképzeléseket. A föderalizmus a nemzetállami keretek felszámolásában volt érdekelt, és egy saját szuverenitás birtokában lévő európai föderáció létrehozását szorgalmazta. Ezzel szemben állt a konföderalisták tábora, amely az államok közötti együttműködési megállapodásokat részesítette előnybe, amivel együtt járt volna a nemzetállamok szuverenitásának teljes mértékű megőrzése. Egy halvány egység képezte a koncepciót, és a rendelkezéseket kizárólag a tagok egyhangú döntése szentesíthette volna. Emellett a harmadik elképzelés egy mérsékeltebb irányzat volt. A funkcionalisták hittek az integrációban, viszont szisztematikusan és részlegesen kívánták végrehajtani, pontosabban szólva területenként kívánták kiszélesíteni a közösségi szuverenitást.         
            Az Európai Közösség válaszút előtt állt. A kérdés az volt, hogy vajon létre lehet-e hozni az uniót, és ha igen, milyen körülmények között lehet azt megvalósítani. Az Európai Unióról szóló szerződést egy folyamat előzte meg, amelynek egyik központi figurája Spinelli volt. 1981-ben egy kijelölt Intézményi Bizottság kezdte el összegezni a Parlament álláspontját.  Az ideiglenes intézmény elnökének és koordinátorának Spinellit nevezték ki. 1982-ben egy plenáris ülésen ismertették a kimutatást, amit a Parlament elfogadott. Ezután nem maradt más hátra, mint a szerződéstervezetekre irányuló javaslatok megfogalmazása. A Parlament jóváhagyását követően a Spinelli-terv 1984. február 14-én kapott nagyobb nyilvánosságot.
            A Spinelli-tervet illetően érdemes egy radikális és egy elfogadott verzióról beszélni, ugyanis a kettő között számos különbség lelhető fel. A szélsőségesebb elképzelés szerint véget ért volna a kormányközi együttműködés, az Európai Tanács politikaalakító funkciója, és csupán az Unió belső szerkezetébe olvasztva létezett volna. A marginális koncepció szerint a Parlament jogalkotói szereppel gazdagodott volna, illetve a többségi szavazást preferálta az egyhangú szavazási rendszer ellenében. A Bizottság, mint végrehajtó szerv működik, a Bíróság felértékelődne, és az Unió hatáskörébe tartozna a külpolitika és a védelem is. Természetesen a szubszidiaritás elve ez esetben is mellőzhetetlen.                      
            Végül a Parlament a mérsékeltebb változatot fogadta el és szavazta meg 1984-ben. A dokumentum jogalkotói hatáskört biztosított a Parlament számára, illetve a többségi szavazás mellett foglalt állást. Az alapjogokat és a demokratikus elveket megsértő államoknak előírta a szankció kiszabását, mintegy kifejezve az Unió alapszabályait, amelynek minden tagállamnak meg kell felelnie. Megfogalmazódik a Tanács szerepe és hatásköre, illetve a szubszidiaritás elve is kelő hangsúlyt kapott, illetve első alkalommal merült fel az európai jog bevezetése és érvényesítése is.         
            A dokumentumot a nemzeti parlamentek nem ratifikálták, és bár az európai politikusok egy része helyeselte a kezdeményezést, mégsem sikerült a föderalista elveket az akkor még Közösség belső működésébe ültetni. Spinelli munkája nem volt hiábavaló, ugyanis tervezetének váza, és építőjellegű javaslatai az Uniót létrehozó szerződést inspirálta, sőt minden olyan döntést, amely az integrációt segítette elő.    

Források:

https://european-union.europa.eu/system/files/2021-07/eu-pioneers-altiero-spinelli_hu.pdf
https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2016/589781/EPRS_BRI(2016)589781_HU.pdf

https://alaptorvenyblog.hu/kirol_kapta_a_nevet_a_verhofstadt_alapitotta_spinelli_csoport_amelynek_celja_az_europai_nemzetallamok_felszamolasa.html

https://kki.hu/assets/upload/Kulugyi_Szemle_2002_03_Altiero_Spinelli_ees_az_eu_.pdf

http://genius-ja.uz.ua/images/files/kissjegyzet-2021.pdf

https://publicatio.bibl.u-szeged.hu/3325/1/EUINTEGR.pdf

https://barankovics.hu/_f/konyv/ppe/Ut_Europa_szivebe_1953_2009.pdf

Vámos Tibor

Megszakítás